2016. február 12., péntek

24. Nadine - Crazy in love

Sziasztok, Drágák!

Elnézést kérünk a késlekedésért, de mindkettőnknek tengernyi tennivaló jött közbe. Ginnek rengeteg a tanulnivalója, nekem pedig új munkahelyem lett, ahol a múlt héten kezdtem, a belerázódás mellett pedig sokkal kevesebb időm jutott a történetre, mint szerettem volna. Azért reméljük, elnézitek nekünk a késést!
Elnézést azért is, hogy ezúttal (még) nincs kép, de pótolni fogjuk, megígérem!
Hálásan köszönjük az utóbbi fejezethez érkezett kedves kommenteket, rengeteget tudunk töltekezni a szavaitokból. Kérünk titeket, ezúttal se fogjátok vissza magatokat, el sem tudjátok képzelni ugyanis, mennyire izgatottak leszünk mindig, ha látjuk, hogy új megjegyzés érkezett!
Nos, nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön egy Nadine fejezet! Mit gondoltok róla és Niallről? Izgatottan várjuk! 
Jó szórakozást! 
Gin és Lyanna




A szülinapom utáni napok olyan felhőtlen boldogságban és rózsaszín ködben teltek, hogy jóformán hányingerem támadt saját magamtól. Tudom, hogy irtó giccsesen hangzik, de ha Oliverbe szerelmes voltam, akkor Niall iránt nem is tudom, mit éreztem. Valahogy több volt és más a dolog. El sem tudom mondani rendesen, bölcsészénem teljes mértékben cserben hagyott, ha meg akartam fogalmazni magamnak, miért is más ez a szerelem. De nem is igazán akartam igazán körülírni, csak élveztem. Lebegtem a föld felett fél méterrel, semmi sem tudta elrontani rózsás kedvem.
Az óráimra azért igyekeztem betámolyogni, amikor csak tudtam, bár a barátaim szerint teljesen felesleges volt, látszott rajtam ugyanis, hogy holdkóros vagyok. Bénán és mindennek nekiütközve járkáltam, mint a Walking dead valamelyik zombija, és az arcomon mindig ábrándos mosoly ült. Alig aludtam, mert a gyomromban folyton ott táncoltak a gicces pillangók, én pedig szinte nyugtalan voltam a boldogságtól.
Most, hogy a fiúk jól megérdemelt pihenésüket kezdték tölteni, Niallnek jóval több ideje jutott rám. Mivel köztudott, hogy mindketten imádjuk a hasunkat, ezért valahogy alapvetőnek tűnt, hogy az első randijainkat különféle kaják társaságában töltsük. Megmutattuk egymásnak a kedvenc helyeinket, mindig lehetetlen időpontokban mentünk, hogy ne botoljunk rajongókba. Így történhetett, hogy hajnali négykor ettünk fish&chipset a kedvenc helyemen, vagy épp hétköznap éjszaka kóstoltuk meg Niall kedvenc húsgombócos spagettijét. Kipróbáltuk a Susi és Tekergőben látott attrakciót is: a szánkkal szívtuk fel a spagettiszálakat, mígnem az egyik hosszú szál két oldalán találtuk magunkat, és ahogy szívtuk, a végén összeért a szánk. Legalább annyira vicces volt, mint giccses, mégis meghatódtam, és ahogy láttam, Niall is. Rengteget főzőcskéztünk nálunk, egyik délután például vagy egy tonna palacsintát megsütöttem, és befaltuk az összeset, mégsem lett semmi bajunk. A mi szótárunkban nem létezik a betegre ette magát kifejezés.
Egyszóval remekül éreztük magunkat együtt. Rengeteget beszélgettünk és röhögtünk, társasoztunk és kártyáztunk, úgyhogy lassacskán nagyon jó barátok is lettünk, nemcsak napról napra szerelmesebbek.
Pénteken szerencsére rövid napom volt, egy órát tartottak aznap, és legnagyobb meglepetésemre Niall ott várt az egyetem épülete előtt. Pulcsijának csuklyáját a homlokába húzta, ráadásul napszemüveget is viselt. Meg hát nem feltétlenül egyetemisták a célközönség, ha a középiskolából libbentem volna ki, biztosan visítozó tinilányok gyűrűjében találom Niallt. Illetve még csak tíz óra volt: az egyetemisták élete pedig minimum délben kezdődik, kínzás egy nyolctól kezdődő óra. Én bezzeg túléltem! És nemcsak, hogy túléltem, de a világ legédesebb sráca várt rám, aki rögtön felderült, amint meglátott. Niall hajlamos volt arra, hogy óvatlan legyen, minél több nap telt el úgy, hogy nem buktunk le a média előtt, annál nyíltabban viselkedett, nem zavartatta magát az egyetem előtt sem, mohón megcsókolt, miközben átölelte a derekamat.
-          Van egy meglepetésem – duruzsolta, ahogy elhúzódott, én pedig elvigyorodtam.
-          Kaja? – találgattam, mire ő felnevetett azzal a mókás hahotával, amit úgy imádtam, és amit rendszeresen kicsaltam belőle.
-          Lesz kaja is. Gyere! – Megfogta a kezem, és a kocsijához vezetett.
Még mindig nem szoktam meg a szemérmetlenül hatalmas járgányt, pedig már én is vezethettem egyszer. Niall legalább nem volt olyan hülye ebben a tekintetben, mint a bátyám, nem nevezte el a kocsiját, nem becézgette, és főleg nem akart idegrohamot kapni attól, hogy én vezetem. Sőt, Niallt mintha egyenesen feltüzelte volna, amikor a jókora autó volánja mögött látott. De ezúttal nem akartam én vezetni, inkább gyönyörködtem benne közben. Meglepetésemre a házunk előtt állt meg, majd mosolyogva nézett rám.
-          Remélem, nincs programod a hétvégére – vigyorgott kisfiúsan, én pedig izgatottan pattogtam az ülésen.
-          Mit csinálunk? Áruld el! – rimánkodtam, de ő nevetve rázta a fejét.
-          Pakolj össze pár cuccot! Nem kell sok minden, úgyhogy ne merj bőrönddel legurulni – heccelt, én pedig oldalba böktem, majd izgatottan kuncogva lekászálódtam a kocsiból a földre, és már rohantam is.
Walsy nem volt otthon, ezért hagytam neki egy cetlit, amin megígértem, hogy telefonon is konzultálunk, amint lehet, majd a szobámba lépve gyorsan kezdtem pakolni. Niall nem mondta, mit vigyek, úgyhogy tettem sportosat is, csinosat is, majd izgatottan tettem a ruhák közé azt az új fehérneműt, amelyet néhány napja vásároltam. Egyelőre még nem jutottunk el a végső jóig, de úgy gondoltam, ez a hétvége lesz a tökéletes alkalom hozzá. Az új, fekete csipkés, vadító szettem pedig megkoronázza majd az élményt, legalábbis ebben reménykedtem.
Vidáman vigyorogva rohantam le a sporttáskámat lóbálva, Niall pedig rám villantotta legszebb mosolyát.
-          Ügyes kislány! Gyors voltál!
Kuncogva szálltam be a kocsiba, majd Niall indított. A rend kedvéért nyaggattam egy kicsit, mert tényleg nagyon kíváncsi voltam, hová visz, de persze nem árult el semmit. Hamarosan vidékies színt öltött a táj, a mezők zöldelltek a távolban, az emeletes házakat kertesházak váltották fel, én pedig kezdtem gyanakodni.
Végül igazam lett. Niall jó egy két órás autókázás után egy gyönyörű panzió parkolójában állt meg, én pedig ellágyulva mosolyogtam rá. A fehérre meszelt, többszintes épület mellett fa tábla hirdette, hogy a Williams golfklubban járunk. Niallre nevettem.
-          Szóval mesterkurzust kapok, hogy a végén olyan menő legyek, mint Tiger Woods?
-          Hát, igen – nevetett –, de vettem ki itt egy szobát. Remélem, tetszik – lesett rám lámpalázasan, én pedig a nyakába vetettem magam, ezzel jeleztem, hogy ennél édesebbet még nem nagyon tettek értem.
Na jó, de, viszont azt is Niallnek köszönhetem. Felnyalábolta a táskáinkat, majd a szabad kezével megfogta az enyémet, úgy ment be a panzióba. Vigyorogva és egyre izgatottabban követtem befelé, és arra gondoltam: nagyon is jó ötlet volt az új fehérnemű.
Lecuccoltunk a szobába, aztán Niall vigyorogva adott át egy kis ajándéktasakot, amiből egy golfsapka került elő. Szürke volt, ami a lehető legjobb választás a vörös hajamhoz.
-          Hogy olyan ügyes legyél, mint én – mondta Niall, én pedig hosszas csókkal háláltam meg a kedvességét.
Túl jó volt ez az egész, és az este még hátravolt. Valahogy... izgultam, miközben lementünk a golfpályára, és miközben Niall hátulról átölelt, úgy mutatta, hogyan üssek még pontosabban, csak az járt a fejemben, hogy mennyire vágyom rá és hogy mennyire lámpalázas vagyok. Pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Nem mintha kurva lennék, de a szexben született tehetség vagyok, az eddigi kevés partner legalábbis el volt tőlem ájulva. De mi van, ha Niall nem lesz? Fogalmam sem volt az előéletéről, bár elmondta, hogy úgy igazán szerelmes csak egyszer volt ezelőtt. Na, de a szex nem egyenlő a szerelemmel, főleg nem egy pasi esetében. Ki tudja, hány szolgálatkész rajongócsajjal volt együtt, esetleges sztárokról nem is beszélve. Igaz, hogy belőle nem néztem ki, hogy akárkivel lefekszik, nem olyan típusnak tűnt, és nem is ilyennek ismertem. De akkor is, nem tudhattam. Megkérdezni viszont nem mertem és nem is akartam. Elvégre milyen hülyén venné ki magát, ha rákérdeznék, hogy Niall, mégis hány csaj volt meg neked? Biztosan kiábrándítana, ha túl nagy számot hallanék.
Igyekeztem hát csak Niallre koncentrálni, a hozzám simuló testére, a finom illatára, a hangjára és persze arra, hogy velem volt. Engem szeretett. Nem létezhet, hogy rosszül sül el az este.
Mikor már besötétedett és a gyomrunkból áradó hangos korgás elnyomott minden mást, bementünk vacsorázni. Niall szokás szerint megrendelte a fél étlapot, majd mohón be is faltuk az egészet. Az idegességem szerencsére semmilyen hatással nem volt az étvágyamra.
Aztán Niall vigyorogva a vállára kapott, és felrohant velem a szobánkba. Ahogy belépett, újból izgulni kezdtem, de Niall letett és máris megcsókolt, amitől azonnal eltűntek a gondolataim.
-          Jólesne egy fürdés. Együtt – vonogatta a szemöldökét vigyorogva.
Elpirultam, de megfogtam a kezét és magammal húztam a fürdőbe. Jókora zuhanykabin várta, hogy jó dolgokat lásson. Úgy döntöttem, kezdeményező leszek, addig sem gondoltam semmire, úgyhogy kissé remegő kézzel kezdtem megszabadítani Niallt a pulcsitól, majd a pólótól, majd a nadrágtól, majd az alsótól... Mit ne mondjak, úgy éreztem, számomra ott a világvége. Túl tökéletes volt a látvány, de komolyan. Először is a mellszőr. A nyálamat csorgatva húztam rajta végig a körmeimet, ami a jelek szerint igencsak tetszett Niallnek. Ezen felbuzdulva egyre lejebb haladtam, és hát... Elégedetten felnyögtem. Nem lesz okom panaszra, már ami a méreteket illeti, az tuti. Niall a nyakamban kezdett csókolgatni, majd úgy döntött, ő is kiéli magát, mint én, aki továbbra is a testét cirógattam halkan fel-felnyögve. Túl jó volt a látvány, na. Szinte észre sem vettem, hogy időközben rólam is lekerültek a göncök. Niall halk nyöszörgése és finom, mégis mohó cirógatása rántott ki a kábulatomból.
-          Gyönyörű vagy – motyogta, aztán még mindig kiguvadt szemmel bámulva rám behúzott a zuhanyzóba, ahol megnyitotta a vizet.
Elég mohón vetette rá magát a számra, miközben csupa víz lett mindenünk, de cseppet sem érdekelt, csak a finom és követelőző csókja érdekelt, az izgatottan nekem feszülő teste. Meglepetten felnyögtem, amint felkapott, akár egy tollpihét, és miközben szenvedélyesen csókolt tovább, hirtelen elmerült bennem. De akkor persze eszembe se jutott, hogy a fehérnemű, amit azért vettem, hogy Niall a fogaival húzza le rólam, a táskám mélyén hever elfeledve. Igazából csak az járt a fejemben, hogy azonnal elszállok, mert ez túl jó. Egyszerűen túl jó. Automatikusan fontam a lábaimat a csípője köré, a vállaiba kapaszkodtam, és le kellett hunynom a szemem, Niall élvezettől elfintorodó arcának látványa már túl sok lett volna. De így is pillanatokon belül vége volt az életemnek. Ahogy az övének is. Zihálva temette a melleimbe a fejét, én pedig a nedves hajába bújtam.  
Giccsesen az volt az első gondolatom, hogy olyanok vagyunk, mint a kirakós két darabja, vagy a borsó meg a héja, vagy... El is vigyorodtam, majd lágyan pusziltam a vizes, szöszi fürtökbe.
Miután lefürdettük egymást – egy újbóli kitérővel –, bementünk a szobába, és összebújtunk a hatalmas és puha ágyon. Fülig ért a szám, de nem tudtam sokáig vigyorogni, Niall ugyanis teljes mértékben fáradhatatlannak bizonyult. Mondjuk, én is. Nem tudtunk leakadni egymásról, másnap Niall a szobánkba rendelte a reggelit, az ebédet és a vacsorát is. Golfozni nem is mentünk ki. Bár nem is bántam. A mi programunk jóval több testedzést tartalmazott.
Vasárnap délelőtt azért kimozdultunk egy kicsit, de félóra békés játék után ismét egymás szájában kötöttünk ki. Pontosan úgy viselkedtünk, mint amilyen viselkedést amúgy ki nem állhatok, utálom, amikor nyilvános helyen smárol egy pár. Hát... A golfpályán rajtunk kívül látótávolságban legalább nem tartózkodott senki.
A világ legboldogabb nőjeként szálltam be Niall kocsijába vasárnap ebéd után, az sem zavart, hogy alig tudok járni és hogy a csipkés fehérneműmet még mindig nem avattuk fel, hiszen nagyjából végig ruha nélkül voltunk. Boldogan és fülig érő szájjal bújtam Niallhoz, ő pedig átkarolt, úgy vezetett hazáig.
Mikor a ház előtt hálálkodni kezdtem életem legcsodásabb hétvégéért, egy csókkal fojtotta belém a szóáradatot.
-          Még rengeteg ilyet akarok veled – duruzsolta.
Az egóm csak úgy duzzadt a hétvége során, egyrészt azért, mert Niall el sem tudott szakadni tőlem, másrészt pedig nemcsak tettekkel, hanem szavakkal is kifejezte azt, hogy istennőnek tart. Nem vicc, ezt ő maga mondta! A kocsiban is megismételte, ahogy hosszú búcsúcsókot váltottunk.
-          Figyelj, én... Hamarosan hazautazom Írországba – kezdte, nekem pedig elszorult a szívem.
Rettegtem, hogy el kell válnom tőle, bár így is túl sok időt töltött velem, ha nem vagyok, bizonyára már hetekkel korábban hazament volna. Mindazonáltal tudtam, hogy szörnyű lenne nélküle. Tétován bólintottam, mire legnagyobb meglepetésemre elmosolyodott.
-      Szeretném, ha eljönnél velem. Már, ha a suliból el tudsz szabadulni, meg ilyesmi – mondta, és láttam rajta, hogy zavarban van, talán félt is, hogy esetleg nemet mondok.
Én azonban olyan szélesen vigyorodtam el, ahogy csak tudtam, és hatalmasat bólintottam, belelibbent a hajam.
-          Nagyon szeretnék! De nem zavarnék? Nem lenne korai neked?
-         Dehogy zavarsz, nem hívtalak volna különben. És nem, nem korai. Nagyon... komolyan gondolom ezt veled – mondta, és azt hittem, elolvadok, mert elpirult.
-          Én is veled, Niall – mondtam, miközben lágyan végigsimítottam már borostás arcán –, nagyon boldog leszek, ha elmehetek veled.
Erre kisfiúsan elmosolyodott, majd hosszan megölelt, megcsókolt. Kábán tántorogva szálltam ki a kocsiból, és alig akartam elhinni, hogy hamarosan megismerkedem Niall családjával. Egyre csak az az egy mondat zakatolt a fejemben: „nagyon komolyan gondolom ezt veled...” 

3 megjegyzés:

  1. Jajj, hát ez valami isteni cuki lett! Vigyorogtam, mint a vadalma, és csak úgy faltam a sorokat, de sajnos túl gyorsan olvasok. :(
    Más esetben túl nyálasnak tartanék egy ilyen részt, de esküszöm, ez még bőven a cuki kategóriába tartozott, mert annyira imádom a párosukat, hogy az csak na!
    Tűkön ülve várom a kövit, és nagyon érdekel, mi fog történni Írországban Niall családjánál, mert valamiért olyan "vihar előtti csend" érzésem van. :/
    xoxo, RS

    VálaszTörlés
  2. Drága írónők!
    Rég írtam nektek, amit röstellek, de nem mindig jutok gépközelbe. Először is, szeretném elmondani, hogy fenomenális, amit hétről hétre csináltok, csak a mi kedvünkért! <3 Ezer hála érte mindenki nevében!
    Ami pedig ezt a részt illeti... szóhoz sem jutok! Az előző is hasonló reakciót váltott ki belőlem. Egyszerűen már nagyon vártam, hogy Walsy és Lou, illetve Nad és Niall összejöjjenek, most pedig végre megtörtént! <3 Hihetetlenül élveztem minden pillanatát.
    Csak így tovább!
    Sasha

    VálaszTörlés
  3. Kedveseim, annyi baljós célzás volt benne (legalábbis én annak éreztem néhány mondatot), már az elejétől kezdve, hogy azt hittem, valami baj fog történni. Persze lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. :D
    Egyébként szupi lett, örülök, hogy végre Niall és Nadine is révbe ért. Kíváncsian várom a folytatást. Vajon milyen lesz Niall családjánál? Nadine szimpatikus lesz nekik? Na meg persze, mi történik Walsyékkal?
    Puszi: Manó

    VálaszTörlés