Sziasztok, Drágák!
Elnézést kérünk a késlekedésért, de mindkettőnknek tengernyi tennivaló jött közbe. Ginnek rengeteg a tanulnivalója, nekem pedig új munkahelyem lett, ahol a múlt héten kezdtem, a belerázódás mellett pedig sokkal kevesebb időm jutott a történetre, mint szerettem volna. Azért reméljük, elnézitek nekünk a késést!
Elnézést azért is, hogy ezúttal (még) nincs kép, de pótolni fogjuk, megígérem!
Hálásan köszönjük az utóbbi fejezethez érkezett kedves kommenteket, rengeteget tudunk töltekezni a szavaitokból. Kérünk titeket, ezúttal se fogjátok vissza magatokat, el sem tudjátok képzelni ugyanis, mennyire izgatottak leszünk mindig, ha látjuk, hogy új megjegyzés érkezett!
Nos, nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön egy Nadine fejezet! Mit gondoltok róla és Niallről? Izgatottan várjuk!
Jó szórakozást!
Gin és Lyanna
A
szülinapom utáni napok olyan felhőtlen boldogságban és rózsaszín ködben teltek,
hogy jóformán hányingerem támadt saját
magamtól. Tudom, hogy irtó giccsesen hangzik, de ha Oliverbe szerelmes voltam,
akkor Niall iránt nem is tudom, mit éreztem. Valahogy több volt és más a dolog.
El sem tudom mondani rendesen, bölcsészénem teljes mértékben cserben hagyott,
ha meg akartam fogalmazni magamnak, miért is más ez a szerelem. De nem is
igazán akartam igazán körülírni, csak élveztem. Lebegtem a föld felett fél
méterrel, semmi sem tudta elrontani rózsás kedvem.
Az
óráimra azért igyekeztem betámolyogni, amikor csak tudtam, bár a barátaim
szerint teljesen felesleges volt, látszott rajtam ugyanis, hogy holdkóros
vagyok. Bénán és mindennek nekiütközve járkáltam, mint a Walking dead
valamelyik zombija, és az arcomon mindig ábrándos mosoly ült. Alig aludtam,
mert a gyomromban folyton ott táncoltak a gicces pillangók, én pedig szinte
nyugtalan voltam a boldogságtól.
Most,
hogy a fiúk jól megérdemelt pihenésüket kezdték tölteni, Niallnek jóval több
ideje jutott rám. Mivel köztudott, hogy mindketten imádjuk a hasunkat, ezért
valahogy alapvetőnek tűnt, hogy az első randijainkat különféle kaják
társaságában töltsük. Megmutattuk egymásnak a kedvenc helyeinket, mindig
lehetetlen időpontokban mentünk, hogy ne botoljunk rajongókba. Így
történhetett, hogy hajnali négykor ettünk fish&chipset a kedvenc helyemen,
vagy épp hétköznap éjszaka kóstoltuk meg Niall kedvenc húsgombócos spagettijét.
Kipróbáltuk a Susi és Tekergőben látott attrakciót is: a szánkkal szívtuk fel a
spagettiszálakat, mígnem az egyik hosszú szál két oldalán találtuk magunkat, és
ahogy szívtuk, a végén összeért a szánk. Legalább annyira vicces volt, mint
giccses, mégis meghatódtam, és ahogy láttam, Niall is. Rengteget főzőcskéztünk
nálunk, egyik délután például vagy egy tonna palacsintát megsütöttem, és
befaltuk az összeset, mégsem lett semmi bajunk. A mi szótárunkban nem létezik a
betegre ette magát kifejezés.
Egyszóval
remekül éreztük magunkat együtt. Rengeteget beszélgettünk és röhögtünk, társasoztunk
és kártyáztunk, úgyhogy lassacskán nagyon jó barátok is lettünk, nemcsak napról
napra szerelmesebbek.
Pénteken
szerencsére rövid napom volt, egy órát tartottak aznap, és legnagyobb
meglepetésemre Niall ott várt az egyetem épülete előtt. Pulcsijának csuklyáját
a homlokába húzta, ráadásul napszemüveget is viselt. Meg hát nem feltétlenül
egyetemisták a célközönség, ha a középiskolából libbentem volna ki, biztosan
visítozó tinilányok gyűrűjében találom Niallt. Illetve még csak tíz óra volt:
az egyetemisták élete pedig minimum délben kezdődik, kínzás egy nyolctól
kezdődő óra. Én bezzeg túléltem! És nemcsak, hogy túléltem, de a világ
legédesebb sráca várt rám, aki rögtön felderült, amint meglátott. Niall
hajlamos volt arra, hogy óvatlan legyen, minél több nap telt el úgy, hogy nem
buktunk le a média előtt, annál nyíltabban viselkedett, nem zavartatta magát az
egyetem előtt sem, mohón megcsókolt, miközben átölelte a derekamat.
-
Van egy meglepetésem – duruzsolta, ahogy
elhúzódott, én pedig elvigyorodtam.
-
Kaja? – találgattam, mire ő felnevetett
azzal a mókás hahotával, amit úgy imádtam, és amit rendszeresen kicsaltam
belőle.
-
Lesz kaja is. Gyere! – Megfogta a kezem,
és a kocsijához vezetett.
Még
mindig nem szoktam meg a szemérmetlenül hatalmas járgányt, pedig már én is
vezethettem egyszer. Niall legalább nem volt olyan hülye ebben a tekintetben,
mint a bátyám, nem nevezte el a kocsiját, nem becézgette, és főleg nem akart
idegrohamot kapni attól, hogy én vezetem. Sőt, Niallt mintha egyenesen
feltüzelte volna, amikor a jókora autó volánja mögött látott. De ezúttal nem
akartam én vezetni, inkább gyönyörködtem benne közben. Meglepetésemre a házunk
előtt állt meg, majd mosolyogva nézett rám.
-
Remélem, nincs programod a hétvégére –
vigyorgott kisfiúsan, én pedig izgatottan pattogtam az ülésen.
-
Mit csinálunk? Áruld el! – rimánkodtam, de
ő nevetve rázta a fejét.
-
Pakolj össze pár cuccot! Nem kell sok
minden, úgyhogy ne merj bőrönddel legurulni – heccelt, én pedig oldalba böktem,
majd izgatottan kuncogva lekászálódtam a kocsiból a földre, és már rohantam is.
Walsy
nem volt otthon, ezért hagytam neki egy cetlit, amin megígértem, hogy telefonon
is konzultálunk, amint lehet, majd a szobámba lépve gyorsan kezdtem pakolni.
Niall nem mondta, mit vigyek, úgyhogy tettem sportosat is, csinosat is, majd
izgatottan tettem a ruhák közé azt az új fehérneműt, amelyet néhány napja
vásároltam. Egyelőre még nem jutottunk el a végső jóig, de úgy gondoltam, ez a
hétvége lesz a tökéletes alkalom hozzá. Az új, fekete csipkés, vadító szettem
pedig megkoronázza majd az élményt, legalábbis ebben reménykedtem.
Vidáman
vigyorogva rohantam le a sporttáskámat lóbálva, Niall pedig rám villantotta
legszebb mosolyát.
-
Ügyes kislány! Gyors voltál!
Kuncogva
szálltam be a kocsiba, majd Niall indított. A rend kedvéért nyaggattam egy
kicsit, mert tényleg nagyon kíváncsi voltam, hová visz, de persze nem árult el
semmit. Hamarosan vidékies színt öltött a táj, a mezők zöldelltek a távolban,
az emeletes házakat kertesházak váltották fel, én pedig kezdtem gyanakodni.
Végül
igazam lett. Niall jó egy két órás autókázás után egy gyönyörű panzió
parkolójában állt meg, én pedig ellágyulva mosolyogtam rá. A fehérre meszelt,
többszintes épület mellett fa tábla hirdette, hogy a Williams golfklubban
járunk. Niallre nevettem.
-
Szóval mesterkurzust kapok, hogy a végén
olyan menő legyek, mint Tiger Woods?
-
Hát, igen – nevetett –, de vettem ki itt
egy szobát. Remélem, tetszik – lesett rám lámpalázasan, én pedig a nyakába
vetettem magam, ezzel jeleztem, hogy ennél édesebbet még nem nagyon tettek
értem.
Na
jó, de, viszont azt is Niallnek köszönhetem. Felnyalábolta a táskáinkat, majd a
szabad kezével megfogta az enyémet, úgy ment be a panzióba. Vigyorogva és egyre
izgatottabban követtem befelé, és arra gondoltam: nagyon is jó ötlet volt az új
fehérnemű.
Lecuccoltunk
a szobába, aztán Niall vigyorogva adott át egy kis ajándéktasakot, amiből egy
golfsapka került elő. Szürke volt, ami a lehető legjobb választás a vörös
hajamhoz.
-
Hogy olyan ügyes legyél, mint én – mondta Niall,
én pedig hosszas csókkal háláltam meg a kedvességét.
Túl
jó volt ez az egész, és az este még hátravolt. Valahogy... izgultam, miközben
lementünk a golfpályára, és miközben Niall hátulról átölelt, úgy mutatta,
hogyan üssek még pontosabban, csak az járt a fejemben, hogy mennyire vágyom rá
és hogy mennyire lámpalázas vagyok. Pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Nem
mintha kurva lennék, de a szexben született tehetség vagyok, az eddigi kevés
partner legalábbis el volt tőlem ájulva. De mi van, ha Niall nem lesz? Fogalmam
sem volt az előéletéről, bár elmondta, hogy úgy igazán szerelmes csak egyszer
volt ezelőtt. Na, de a szex nem egyenlő a szerelemmel, főleg nem egy pasi
esetében. Ki tudja, hány szolgálatkész rajongócsajjal volt együtt, esetleges
sztárokról nem is beszélve. Igaz, hogy belőle nem néztem ki, hogy akárkivel
lefekszik, nem olyan típusnak tűnt, és nem is ilyennek ismertem. De akkor is,
nem tudhattam. Megkérdezni viszont nem mertem és nem is akartam. Elvégre milyen
hülyén venné ki magát, ha rákérdeznék, hogy Niall, mégis hány csaj volt meg
neked? Biztosan kiábrándítana, ha túl nagy számot hallanék.
Igyekeztem
hát csak Niallre koncentrálni, a hozzám simuló testére, a finom illatára, a
hangjára és persze arra, hogy velem volt. Engem szeretett. Nem létezhet, hogy
rosszül sül el az este.
Mikor
már besötétedett és a gyomrunkból áradó hangos korgás elnyomott minden mást,
bementünk vacsorázni. Niall szokás szerint megrendelte a fél étlapot, majd
mohón be is faltuk az egészet. Az idegességem szerencsére semmilyen hatással
nem volt az étvágyamra.
Aztán
Niall vigyorogva a vállára kapott, és felrohant velem a szobánkba. Ahogy
belépett, újból izgulni kezdtem, de Niall letett és máris megcsókolt, amitől
azonnal eltűntek a gondolataim.
-
Jólesne egy fürdés. Együtt – vonogatta a
szemöldökét vigyorogva.
Elpirultam,
de megfogtam a kezét és magammal húztam a fürdőbe. Jókora zuhanykabin várta,
hogy jó dolgokat lásson. Úgy döntöttem, kezdeményező leszek, addig sem
gondoltam semmire, úgyhogy kissé remegő kézzel kezdtem megszabadítani Niallt a
pulcsitól, majd a pólótól, majd a nadrágtól, majd az alsótól... Mit ne mondjak,
úgy éreztem, számomra ott a világvége. Túl tökéletes volt a látvány, de
komolyan. Először is a mellszőr. A nyálamat csorgatva húztam rajta végig a
körmeimet, ami a jelek szerint igencsak tetszett Niallnek. Ezen felbuzdulva
egyre lejebb haladtam, és hát... Elégedetten felnyögtem. Nem lesz okom
panaszra, már ami a méreteket illeti, az tuti. Niall a nyakamban kezdett
csókolgatni, majd úgy döntött, ő is kiéli magát, mint én, aki továbbra is a
testét cirógattam halkan fel-felnyögve. Túl jó volt a látvány, na. Szinte észre
sem vettem, hogy időközben rólam is lekerültek a göncök. Niall halk nyöszörgése
és finom, mégis mohó cirógatása rántott ki a kábulatomból.
-
Gyönyörű vagy – motyogta, aztán még mindig
kiguvadt szemmel bámulva rám behúzott a zuhanyzóba, ahol megnyitotta a vizet.
Elég
mohón vetette rá magát a számra, miközben csupa víz lett mindenünk, de cseppet
sem érdekelt, csak a finom és követelőző csókja érdekelt, az izgatottan nekem
feszülő teste. Meglepetten felnyögtem, amint felkapott, akár egy tollpihét, és
miközben szenvedélyesen csókolt tovább, hirtelen elmerült bennem. De akkor
persze eszembe se jutott, hogy a fehérnemű, amit azért vettem, hogy Niall a
fogaival húzza le rólam, a táskám mélyén hever elfeledve. Igazából csak az járt
a fejemben, hogy azonnal elszállok, mert ez túl jó. Egyszerűen túl jó. Automatikusan
fontam a lábaimat a csípője köré, a vállaiba kapaszkodtam, és le kellett
hunynom a szemem, Niall élvezettől elfintorodó arcának látványa már túl sok
lett volna. De így is pillanatokon belül vége volt az életemnek. Ahogy az
övének is. Zihálva temette a melleimbe a fejét, én pedig a nedves hajába
bújtam.
Giccsesen
az volt az első gondolatom, hogy olyanok vagyunk, mint a kirakós két darabja,
vagy a borsó meg a héja, vagy... El is vigyorodtam, majd lágyan pusziltam a
vizes, szöszi fürtökbe.
Miután
lefürdettük egymást – egy újbóli kitérővel –, bementünk a szobába, és
összebújtunk a hatalmas és puha ágyon. Fülig ért a szám, de nem tudtam sokáig
vigyorogni, Niall ugyanis teljes mértékben fáradhatatlannak bizonyult. Mondjuk,
én is. Nem tudtunk leakadni egymásról, másnap Niall a szobánkba rendelte a
reggelit, az ebédet és a vacsorát is. Golfozni nem is mentünk ki. Bár nem is
bántam. A mi programunk jóval több testedzést tartalmazott.
Vasárnap
délelőtt azért kimozdultunk egy kicsit, de félóra békés játék után ismét egymás
szájában kötöttünk ki. Pontosan úgy viselkedtünk, mint amilyen viselkedést
amúgy ki nem állhatok, utálom, amikor nyilvános helyen smárol egy pár. Hát... A
golfpályán rajtunk kívül látótávolságban legalább nem tartózkodott senki.
A
világ legboldogabb nőjeként szálltam be Niall kocsijába vasárnap ebéd után, az
sem zavart, hogy alig tudok járni és hogy a csipkés fehérneműmet még mindig nem
avattuk fel, hiszen nagyjából végig ruha nélkül voltunk. Boldogan és fülig érő
szájjal bújtam Niallhoz, ő pedig átkarolt, úgy vezetett hazáig.
Mikor
a ház előtt hálálkodni kezdtem életem legcsodásabb hétvégéért, egy csókkal
fojtotta belém a szóáradatot.
-
Még rengeteg ilyet akarok veled –
duruzsolta.
Az
egóm csak úgy duzzadt a hétvége során, egyrészt azért, mert Niall el sem tudott
szakadni tőlem, másrészt pedig nemcsak tettekkel, hanem szavakkal is kifejezte
azt, hogy istennőnek tart. Nem vicc, ezt ő maga mondta! A kocsiban is
megismételte, ahogy hosszú búcsúcsókot váltottunk.
-
Figyelj, én... Hamarosan hazautazom
Írországba – kezdte, nekem pedig elszorult a szívem.
Rettegtem,
hogy el kell válnom tőle, bár így is túl sok időt töltött velem, ha nem vagyok,
bizonyára már hetekkel korábban hazament volna. Mindazonáltal tudtam, hogy
szörnyű lenne nélküle. Tétován bólintottam, mire legnagyobb meglepetésemre
elmosolyodott.
- Szeretném, ha eljönnél velem. Már, ha a
suliból el tudsz szabadulni, meg ilyesmi – mondta, és láttam rajta, hogy
zavarban van, talán félt is, hogy esetleg nemet mondok.
Én
azonban olyan szélesen vigyorodtam el, ahogy csak tudtam, és hatalmasat
bólintottam, belelibbent a hajam.
-
Nagyon szeretnék! De nem zavarnék? Nem
lenne korai neked?
- Dehogy zavarsz, nem hívtalak volna
különben. És nem, nem korai. Nagyon... komolyan gondolom ezt veled – mondta, és
azt hittem, elolvadok, mert elpirult.
-
Én is veled, Niall – mondtam, miközben
lágyan végigsimítottam már borostás arcán –, nagyon boldog leszek, ha elmehetek
veled.
Erre
kisfiúsan elmosolyodott, majd hosszan megölelt, megcsókolt. Kábán tántorogva
szálltam ki a kocsiból, és alig akartam elhinni, hogy hamarosan megismerkedem
Niall családjával. Egyre csak az az egy mondat zakatolt a fejemben: „nagyon
komolyan gondolom ezt veled...”
Jajj, hát ez valami isteni cuki lett! Vigyorogtam, mint a vadalma, és csak úgy faltam a sorokat, de sajnos túl gyorsan olvasok. :(
VálaszTörlésMás esetben túl nyálasnak tartanék egy ilyen részt, de esküszöm, ez még bőven a cuki kategóriába tartozott, mert annyira imádom a párosukat, hogy az csak na!
Tűkön ülve várom a kövit, és nagyon érdekel, mi fog történni Írországban Niall családjánál, mert valamiért olyan "vihar előtti csend" érzésem van. :/
xoxo, RS
Drága írónők!
VálaszTörlésRég írtam nektek, amit röstellek, de nem mindig jutok gépközelbe. Először is, szeretném elmondani, hogy fenomenális, amit hétről hétre csináltok, csak a mi kedvünkért! <3 Ezer hála érte mindenki nevében!
Ami pedig ezt a részt illeti... szóhoz sem jutok! Az előző is hasonló reakciót váltott ki belőlem. Egyszerűen már nagyon vártam, hogy Walsy és Lou, illetve Nad és Niall összejöjjenek, most pedig végre megtörtént! <3 Hihetetlenül élveztem minden pillanatát.
Csak így tovább!
Sasha
Kedveseim, annyi baljós célzás volt benne (legalábbis én annak éreztem néhány mondatot), már az elejétől kezdve, hogy azt hittem, valami baj fog történni. Persze lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. :D
VálaszTörlésEgyébként szupi lett, örülök, hogy végre Niall és Nadine is révbe ért. Kíváncsian várom a folytatást. Vajon milyen lesz Niall családjánál? Nadine szimpatikus lesz nekik? Na meg persze, mi történik Walsyékkal?
Puszi: Manó